4. rész

Sziasztoook!

Elhoztam a következő részt :) Véleményeket, kommenteket várom.

A történet nyomokban káromkodásokat, illetve erotikus jellegű tartalmat takarhat.


Szeptember 4. csütörtök

Attila magába bolondított. Egyszerűen magával ragadott a személyisége, és úgy minden. Ő nem egy átlagos srácot testesített meg számomra. Nem olyan volt, mint például az exem. Úgy éreztem, hogy megfordult a Föld. Mintha Attilát azért sodorta volna jobban mellém a Sors, hogy belássam, Ő kell nekem.
Bár számomra soha nem volt közömbös, de ennyire nem mentem a dolgok után. Valahogyan nem kötött le egy sztár alkat, akit körbevesznek a csajok. Most pedig megláttam az érzelmesebb énjéből egy darabot, ami nagyon tetszett. A fiú próbálta elfedni a szomorúságát, és a bánatát, néha kitört belőle, mint egy vulkán.
A srácok furák. Nem merik beismerni, ha elgyengülnek, ha legyőzi őket a női nem. Minden helyzetben határozottnak, és keménynek akarják magukat feltüntetni. De egyszer csak lerobban az álarc.
Úton az iskola felé ömlött az eső. Fekete felhők gyülekeztek az égen. Mindenki rohant, nem törődve azzal, hogy fellök közben tíz másikat. A metróban aztán szépen összegyűltünk. Egy szerelmes pár mellé álltam be, akik éppen veszekedtek valamin teljesen kómás fejjel.
- És tegnap mi a fene volt veled? - nyávogott a csaj dühösen. - Áron, nem hiszem el, hogy nem értél rá.
- Fanni, mondtam már, hogy a haverokkal voltam.
- És ezt el is higgyem? Azt hiszed, hogy mindent elhiszek neked, csak mert a pasim vagy? Már nem is szeretlek annyira.
- De Fanni, én szeretlek.
- Persze, tegnap pl. le se szartál. Akkora seggfej vagy. Jobb lesz, ha békén hagysz. Menj máshoz, majd Esztike megvigasztal. Úgyis ő tetszik neked.
- Nekem csak te létezel. - ment le szerintem mélyebbre a srác a témában. - Nekem csak te kellesz. Vésd már bele abba a szőke fejedbe!
- Akkor bazd meg! - kiáltotta a csaj, mire minden tekintet rá szegeződött.
Némán vigyorogtam mellettük. A villamoson legalább megkíméltek az ilyen emberek. Hálás köszönet nekik.
Az iskolakapuban azonban Attila állt egyedül. Fekete kapucnis felső, és szürke koptatott farmer volt rajta. A kapucnit a fejébe húzta, és ha jól láttam, fülhallgatón keresztül zenét hallgatott.
Amikor odafutottam hozzá, felemelte a fejét, és rám mosolygott.
- Szia! Te kire vársz?
- Hát nem is tudom, lehet, hogy arra, hogy elálljon az eső. - mosolygott, majd átölelt.
Parfümjének kellemes illata volt, így még szorosabban öleltem. Tudom, hülyeség, de kell a kémia. Még ha nem az iskolában, akkor is. :)
Bementünk az iskolába, és gyorsan elváltunk.
Amikor befutottam a terembe, Szekeres tanár úr üdvözölt.
- Nórikám, pontosan 1 perc van becsengetésig. Gyorsan, ülj le a helyedre!
Rámosolyogtam a tanárra, és leültem Lili mellé.
- Gratulálok. - mosolygott felém barátnőm.
- Mihez?
- Időben beértél.
- És most akkor elkezdjük irodalomból az ismétlést. - szólt Szekeres.
Mindenki kinyitotta a füzetét, kivéve Zitát.
- Mi a baj, Zita? - nézett rá a tanár.
- Tanár úr, szülni fogok.
Erre mindenki felnevetett. Zita és a rózsaszín köd.
- Ugyan már, Zita, képzelődsz. - mosolygott még az ofő is. - Hogyan szülnél, hiszen nem is vagy terhes?
- Maga azt honnan tudja? Tegnap szexeltem egy sráccal. Igaz kurva jó volt, de azért mégis.
A tanárnak majdnem leesett az álla. Mi csak nevettünk, de neki nem volt ez ennyire vicces.
- Zita, kérlek, moderáld magad!
- De tanár úr, ez egy fontos kérdés. Maga szerint is csak szerelemből jó, ugye? Habár megértem, de akkor is. Várjunk csak, maga férfiból van.
- Elég lesz, Zita! - kiabált Szekeres. - Fejezd be a teóriáidat, és inkább gondolkozz el Petőfi munkásságán!
- Ő is csak szerelemből szexelt? - Zita nem hagyta annyiban a témát.
- Fogd be, örülj, hogy valakinek kellettél! - mondta Bence biztatóan nézve a lányra.
- Inkább erről szünetben beszéljetek. Még van az órából 20 perc, töltsük hasznosan!
- A tanár úrnak is van fantáziája. - szólalt meg Bence, majd mindenki nagyot nevetett.
Végül a nagy irodalom órából annyi lett, hogy a tavalyi anyagot mindenki ismételje át maga.
Angol óra előtti szünetben gyorsan lefutottam a nagy teremhez, reméltem, hogy Attila már ott lesz. Igazam lett. A helyén ült, és komoly arccal nyomkodta a telefonját. Odamentem hozzá, és megsimogattam a vállát.
- Norcsa! - kiáltott fel. - Megijesztettél.
- Bocsi, csak gondoltam, hogy már itt leszel.
- Nem akarsz mellém ülni? - kacsintott.
- És Bomba?
- Átül Lili mellé, úgyis tetszik neki. Majd elbeszélgetnek.
Felültem a padra, a táskámat pedig a székre dobtam. Attila ugyan így tett.
- Készültél angolra? - tettem fel egy béna kérdést. Gratula, Hajnal Nóra.
- Nagyjából. Apám ezzel nyaggat állandóan.
Lehúztam a kapucnit a hajáról, és beletúrtam. Mi a fene ütött belém?
- Pedig olyan szépen megcsináltam reggel. - nevetett. - Én is összekócolhatom a tiédet?
- Nem kellene.
- Ma videózni fogok suli után. Esetleg egy közös videó?
Köpni-nyelni nem tudtam.
- Hát....nem is tudom.
- Nyugi, nem pornó. - nevetett, majd átölelt lazán.
- Gondoltam.
Már szinte megtelt a terem, de mi még mindig ott ültünk.
- Attila terhes vagyok. Ezt videóra kell venned. - futott oda hozzánk Zita.
- Mi van? - nézett furán a srác. - Te nem terhes vagy, hanem hülye.
- De Attila ez fontos. Lefeküdtem egy sráccal, és szülni fogok.
- Zita, szállj le a földre! Nem csinálok veled semmilyen videót. Ülj le a helyedre, és nyugodj meg!
Nevetve ültünk le a székünkre. Hála Istennek, Lilinek nem volt ellenére, hogy Bomba mellett kell ülnie. Inkább hátramosolygott rám, és azt tátogta, hogy köszönöm.
Budai Márton nem adott nehéz feladatsort. A tavalyi anyag egészen egyszerűnek bizonyult. Attilával végigsúgtuk egymásnak a megoldásokat. Biztosan mindketten jelest kapunk.
Óra végén azonban el kellett válnunk egy kis időre.
- Majd matekon találkozunk. - puszilta meg a homlokomat a srác, és elfutott.
Az órák unalmasan teltek Attila nélkül. Lilivel tudtunk beszélgetni, ami elég jó jelnek bizonyult. Nem haragszik rám, megérti, hogy odavagyok Attiláért.
Matek óra volt az utolsó, amin összevonva voltunk. Lehet, hogy magát a tantárgyat nem szerettem, de ezt a megoldást igen.
- Hoztam kávét. - mosolygott rám Attila, a gőzölgő itallal a kezében.
- Aranyos vagy, köszönöm.
- Ez csak egy kis semmiség.
- De nekem sokat jelent. - mosolyogtam.
- Fura érzés. Te olyan más vagy.
- Ezt hogyan érted?
- Mármint jó értelemben. Veled olyan jó lenni, és beszélgetni. Egyszerűen még magamnak sem tudom megmondani, de fura érzés.
- Ezt bóknak veszem.
- Igazából az akart lenni. Bár nem vagyok benne jó.
- Dehogynem.
Odahajoltam hozzá, az arcát akartam megpuszilni, de ő elfordította a fejét, és a száján értem el.
Elhúzódtam tőle. Ez váratlanul ért.
- Ne haragudj!
- Dehogy. Csak meglepődtem. - mosolyogtam rá, és fogtam meg a kezét.
- Mi a helyzet, galambok? - támaszkodott oda a padunkra Bence. - Csak nem te is, holnap szülni fogsz? - nevetett.
- Figyelj ide - állt fel Attila - ha bántani mered akár egy szóval is, szétverlek.
- Ó, az isteni Attila. Vigyázz, mert még eltávolodnak a rajongóid.
- Bence, fejezd be!
- Mi van el vagy anyátlanodva, azért kell Norcsa?
Ez szíven ütötte Attilát. Ez volt a legnagyobb bántás számára. Ha az anyukájával jöttek, aki elhagyta.
Farkasszemet néztek egymással. Attila már készült megemelni az öklét, mire én megfogtam a kezét.
- Nem éri meg.
- Az anyámat ne vedd a szádra, te buzi!
Bence nevetve leült a helyére. Borszéki Anna már szerencsére nem látott semmit az esetből.
- Akkor elő a könyvekkel, és a füzetekkel! - utasított a tanárnő.
- Attila, jól vagy? - súgtam neki.
- Persze. Csak fáj.
- Tudom, de itt vagyok.
- Hajnal Nóra, miért ott ülsz? - meredt rám Borszéki.
- Csak Attila segít nekem a matekban, vagyis szeretnék itt ülni.
- Jól van, de csak okosan.
- Tanárnő, hányingerem van. - állt fel Zita. - Ez már a terhesség jele.
- Pártos Zita, édes lányom, ülj vissza gyorsan!
- De tanárnő, gyereket várok.
- Majd a karót várhatod a naplóba, ha nem ülsz vissza.
- Zita még mindig terhes. - kiáltott fel Tibi. - És most 9 hónapig ezt fogja eljátszani.
- Folytassuk az órát! Zita, nyugodj meg!
Az óra további részében némán oldottuk meg a példákat. Már a házi feladat feladásánál tartottunk, amikor Zita telefonja megszólalt.
- Tanárnő, ezt fel kell vennem, hív a gyerek apja.
- Mindjárt végzünk, majd utána megbeszélitek.
Gyorsan leírtunk mindent, majd  összepakoltam a táskámba. Attila megfogta a kezemet, és kirángatott a teremből.
Az iskolakapunál végre megálltunk. Beálltunk egy kis fedett helyre.
- Köszönöm. - mondta mosolyogva, majd megszólalt a telefonja.
Amikor letette, megölelt.
- Baj van? - kérdeztem inkább csak a vállának.
- Nem. Csak a húgom telefonált. Haza kellene mennem.
- Értem. - szomorodtam el. - Azt hiszem nekem is.
- Ha gondolod, átjöhetsz hozzánk.
- Nem biztos, hogy a húgod örülne.
- És kit érdekel? Ő nem szólhat bele semmibe.
- Nem szívesen zavarnám a családodat.
- Jó, akkor mondjuk megoldom máshogyan. - kacsintott rám, és a füléhez emelte a telefont.
Káromkodásokkal fűszerezve intézte el a húgát. Csodálkoztam ezen a stíluson.
Amikor elindultunk a villamos felé, elállt az eső, csak hideg volt.
Sok ember között utaztunk egészen az Örsig, ahol eldönthettük, merre tovább.
- Elmegyek veled. - mosolygott Attila.
Nem akartam ellenkezni, ezért együtt mentünk a HÉV-en.
A házunk elé érve meglepődött.
- Gyönyörű egy ház. - ámuldozott.
- Igazából semmi extra.
Amikor beléptünk a nappaliba, a húgom éppen tv-t nézett.
- Sziasztok! - ugrott fel.
- Szia, Nagy Attila.
- Hajnal Rebeka. Mi járatban?
- Attila velem jött. Megcsinálunk pár házi feladatot, ennyi.
- Persze, biztosan. - kacsintott ránk a húgom.
- Te csak nézd a hülye rajzfilmjeidet!
- Amúgy anyuék kicsit később jönnek.
- Király.
Felmentünk a lépcsőn Attilával, és benyitottam a szobámba.  Ő egyből lefeküdt az ágyamra, mert nagyon fáradtnak érezte magát.
- Olyan a húgod, mint az enyém. - nevetett. - Bár az enyém szerintem rosszabb.
- Nem hinném. - ültem le vele szembe az íróasztal előtt álló székemhez.
- Még jó, hogy nem találkoztál vele. Egy igazi kis hárpia. Állítólag anyámtól örökölte.
- Nem kell róla beszélned.
- Anyám egy ribanc a szememben. Megvetem mindenért.
- Nyugi, nem kell magadat felhúzni. - ültem mellé, és megfogtam a kezét.
- Nem húzom, csak nagyon szar érzés.
- Elhiszem.
- Csináljunk videót! - ugrott fel. - Vagy nézzük meg az ask-fm-en feltett kérdéseket.
- Végül is.
Felült az ágyban mellém, és átölelt. Elkezdte nyomkodni a telefonját.
Válaszolgattunk pár értelmes kérdésre, de aztán előjött egy olyan, hogy: van barátnőd?
Attila ujja megállt, és rám nézett.
- Nem tudom, mit válaszoljak.
- Miért? - néztem rá furán.
- Szeretném, ha...
Megcsörrent a telefonja a kezében. Bomba kereste. Kihangosította.
- Cső, haver! Nem jössz focizni?
- Hello! Most Norcsánál vagyok. Majd holnap.
- Holnap buli lesz.
- Jó, de most nem megyek.
- Attika ne csináld már! Apád is elengedett, beszéltem vele. Azt mondta, majd késő este megírod azt a pár házit.
- Jó, akkor összeszedem magamat. Majd odaérek.
- Ok, szedd a segged! Hello!
- Csá!
- Ne haragudj! - nézett rám.
- Dehogyis. Menj csak!
Attila összekapta magát, kicsit megigazította a haját, felkapta a táskáját, és kifutott a szobából. Rebekától elköszönt, én pedig már az utcán értem el.
- Búcsú nélkül mész el? - álltam meg mellette.
- Bocsi, olyan hülye vagyok.
Rám nézett, majd a száját közelítette az enyémhez. Amikor látta, hogy nem húzódok el tőle, megcsókolt. Olyan gyengéd volt, hogy el sem hittem, hogy ezt mind Attila produkálja.
- Szia! - intett, és elindult.
- Szia! - intettem utána boldogan.
Este kivételesen megírtam pár házit, és a Facebookon vártam, hogy feljöjjön, és beszélgessünk. Helyette a Skypeon hívott.
- Szia! - intett a kamerába. - Képzeld, már tanultam is.
- Szia! De ügyes vagy. - dicsértem meg.
- Köszi, hogy nem akadtál ki.
- Dehogyis akadok.
- Amúgy azt akartam délután mondani, hogy szeretném, ha te lennél az.
- Ó, édes egyetlen szívem rózsaszála. - nyitott be nevetve Attila húga.
- Te kimész innen. - utasította.
- Szia! Szandra vagyok.
- Szia! - köszöntöttem mosolyogva. - Norcsa.
- Ez meg milyen név?
- Becenév.
- És te most innen eltűnsz, Szandika. - próbálta Attila finoman távozásra kényszeríteni a lányt.
- De ne már!
- Jól van, te akartad. Apa! - kiáltott Attila akkorát, hogy majdnem megsüketültem. - Szandra megint nem hagy békén.
A háttérből egy férfihangot hallottam, aki utasította a lányt.
Szandra elköszönt, és kiment.
- Látod, ennyire szemét ez a lánygyerek.
- Ne bántsad, hiszen a testvéred!
- Sokszor nem úgy néz ki. Állandóan veszekszik.
- Visszatérve, nagyon szívesen lennék. - pirultam el.
- Ennek örülök. De azért holnap megkérdezem személyesen is.
- Jó, helyes. - kacsintottam.
- Most viszont lépek aludni, mert apám nagyon mérges lesz. Jó éjt, szia!
- Neked is, szia!
Boldogan, mosollyal az arcomon aludtam el.

3. rész

Sziasztooook!

Elhoztam a 3. részt :)

Remélem tetszeni fog Nektek :) Véleményezni, kommentelni lehet, sőt szívesen fogadok bármilyen észrevételt, kritikát :)

Jó olvasást! :)

Ez a sorozat nyomokban káromkodásokat, és erotikus jeleneteket tartalmazhat. (Nem kell durva jelenetre gondolni azért :D )


Szeptember 3. szerda

- Persze, hogy leszek a feleséged. - mondtam álmomban Attilának, amikor megszólalt az ébresztőóra. Gyorsan felugrottam. 
Úristen, Norcsa, meg vagy hülyülve. Kinek leszel te a felesége? Mi van? 
Kinéztem a nagy ablakomon. Sötét felhők gyülekeztek. Ez nem jelent jót. 
Kirántottam a szekrényemből csak úgy random egy felsőt, ami éppen be volt nyomva hátulra. Fehér alapon fekete felirat jelezte, hogy "I love you". Utána előkotortam valahonnan mélyről a szürke farmernadrágomat, amit nagyon szerettem. Gyorsan felöltöztem, és kifutottam a fürdőszobába, ahol Rebeka fésülte ki éppen a gubancos haját. 
- Felkelt a királylány? - gúnyolódott. 
- Nem vicces, végre egyszer nem fogok elkésni. Bár, ha olyan lassan készülsz el, mint egy csiga, akkor mára elfelejthetem a tanítást. 
- Nyugi már. Mit idegeskedsz? Amúgy ma este átjön Gellért vacsorázni. 
- Szent Gellért? - nevettem el magam. 
- Mi van, féltékeny vagy, hogy nekem sikerült, ami neked nem? 
- Erre a srácra vagy nagymenő? - tettem csípőre a kezemet, és elkezdtem utánozni az említett Gellértet. - Hoztam neked virágot, mert rád gondoltam nem csak a wc-ben, és édes kicsi szívem hoztam neked csokit is, hátha felhízik a segged, amit fogdoshatok. 
- Fejezd be! - futott ki a húgom mérgesen, én pedig röhögőgörcsöt kaptam a tökéletes színészi alakításomon. 
Kifésültem a hajamat, kivasaltam, szemceruzával kihúztam a szemeimet, és feltettem egy kis szájfényt az ajkaimra. Összedobáltam a táskámba a könyveimet, füzeteket, és kirontottam az ajtón. 
Amikor a HÉV megállóba értem, elkezdett esni az eső. Ez sem lesz az én napom. 
Végre egyszer időben léptem át az iskola kapuját. Egyszerűen hihetetlen volt. Pedig számolásaim szerint 6-szor léptek rá a lábamra, és 8-szor fogták meg a kezemet, mert ugyanott akartak kapaszkodni, mint én. Borszéki tanárnő büszke lenne rám. Mininum egy matek 5-ös. 
A folyosón Bombát vettem észre, aki éppen közös képet készített a lányokkal, természetesen energiaitallal a kezében. Fura volt, hogy egyedül mutatkozott, ezért odamentem hozzá. 
Nehezen furakodtam át magamat a sok lány között, de 5 perc múlva sikerült. 
- Szia! Hol van Attila? - ordítottam túl a lányok sikolyát. 
- Szia! Ő a termünkben. Miért?
- Mindegy. 
Bementem a saját termünkbe, ahol már mindenki helyet foglalt. Leültem Lili mellé, aki éppen valami magazint lapozgatott. 
- Szia, Lili! Ne haragudj, tudom bunkó voltam. 
- Szia! - nézett fel az újságból. - Mi a fene van veled? 
- Lili, ne haragudj! Csak Attila...
- Nem is beszélsz velem. Csak utána futsz. 
- De én nem, vagyis bonyolult. 
- Norcsa, mindenben támogatlak, úgyis tudod. De, ha miatta ki mersz bukni, nagyon haragudni fogok. Okos, értelmes lány vagy. Nem kell neked egy ilyen. 
- Ezt most hagyjuk. Nem nyitok vitát. 
Lefeküdtem a padomra, amikor belépett a biosz tanár, aki nem volt a szívünk csücske. De melyik az? 
Nem kötött le az óra, nem is figyeltem egyáltalán. Csak a szünetet vártam. 
Amikor vége lett a 45 perces kínszenvedésemnek, lesiettem a nagy előadóba, mivel angol óra fog kezdődni, és ott lesz Attila is. 
Amikor beléptem a terembe, egyből kiszúrtam. A falnál támaszkodott lazán baseball sapkában, egyik kezét fekete nadrágjának zsebébe csúsztatta, a másikkal pedig a telefonját nyomkodta. 
- Szia! - mentem oda hozzá, mire felnézett. 
- Szia, Norcsa! Megnézted a videót? 
- Persze. De jobban áll, ha mosolyogsz. 
- Köszönöm. Amúgy mit csinálsz ma? 
- Iskolában vagyok. - nevettem, mire ő is elmosolyodott. 
- Azt gondoltam. És utána? 
- Lógjunk együtt a szakadó esőben? - emeltem fel a mutatóujjamat az államhoz, mintha gondolkoznék. 
- Mondjuk. Csináljunk olyat, amit mások nem biztos, hogy megtennének. 
- Szeretem az egyéniségeket. 
- Szerintem dugd meg itt a padon helyből! - kiabált nekünk Bence, mire mindenki felénk nézett. 
Attila csak mosolygott, és a helyére ment. Én is így tettem. 
Az angol tanár volt a legnyugodtabb az egész tanári karban, persze sikerült párszor kiakasztani. 
- Vegyük elő a könyvet! - parancsolt, mivel látta, hogy a padok üresek. 
Mindenki lassan cselekedett, ezzel is húzva a hátralévő időt. 
- Nagy Attila, vedd le a sapkát! 
- De tanár úr, csak ma ne! Nem volt időm beállítani a hajamat. 
- És ez kit érdekel? Ez egy iskola. 
- De kérem, ma muszáj. 
- Na, jó, menj ki a teremből akkor inkább. 
- Jó, maga nyert. 
Ledobta a sapkát a padjára, és elkezdte igazgatni rövid barna haját, hogy az beálljon valahogyan. 
- Gyere ki a táblához! Ez nem szépségverseny, fiam. 
Attila lassan felállt, és kiment a tanárhoz. A lányok egyből nagyot sóhajtottak, amikor elment mellettük. 
- Most itt fogsz állni óra végéig. És, ha kérdezlek, azonnal válaszolsz angolul. 
A fiúk körében ez nagy felháborodást keltett. A lányok pedig csak bámulták a fiút. Szandi nem tudta folytatni a magyarul elkezdett mondatát, Bertának a tökéletes angolosnak belebotlott a nyelve pár egyszerű szóba. 
Attila pedig végig mosolyogva tűrte, sőt, amikor a tanár hátat fordított neki, még pózolt is. Én nagyokat nevettem rajta. 
Budai Mártont kihoztuk a sodrából. Úgy távozott a teremből, mint egy tornádó, és azt mondta, hogy holnap dolgozatot írunk a múlt év anyagából. 
Testnevelés órán is megszívtuk, mert elállt az eső, pont arra a 45 percre, és iskolaköröket kellett futnunk. Remélem, azért nem fogok megfázni. 
Az utolsó órára mindenki beálmosodott. Kint zuhogott az eső, Szekeres monoton hangja pedig nem segített hozzá az ébrenléthez. 
Még szerencse, hogy nem mondott semmi számunkra lényegeset irodalomból. Azt mondta, majd következő héten meglátjuk, mert akkor kezdődik csak igazán az iskola. 
Az iskolakapunál sokan álltak esernyőt tartva. A diákokat nem nagyon zavarta az időjárás, még a hűvösben is ugyanúgy beszélgettek egymással az utcán. 
- Akkor megyünk? - lépett oda mellém Attila a semmiből. 
- Nem is tudom. Talán mégis haza kellene mennem. Mindjárt elalszok itt helyben. 
- Eljöhetnél hozzám, és felvehetnénk egy videót. - kacsintott rám. 
- Ez az új csajozási trükk? 
- Nem, csak megkérdeztem. 
- Ennyi erővel te is jöhetsz hozzánk, és csinálunk valamit. 
Ránézett az órájára, mint egy fontos üzletember. 
- Ma időben haza kellene érnem, apám már így is rohadtul mérges rám. 
- Végül is egy irányba lakunk, akkor legalább addig menjünk együtt!
- Ok. 
Elindultunk egymás mellett a villamosmegálló felé. 
3 perc sem telt el, már megcsörrent a telefonja. Bomba hívta. 
- Jól leráztam. - nevetett, mikor letette a telefont. 
Leültünk egymással szemben a villamoson, amin nagyon kivételesen volt hely. Én csak őt néztem, ő pedig bámult ki az ablakon az időjárást kémlelve. Olyan bénának éreztem a helyzetet, hogy egyikünk sem szólal meg. Már elkezdtem dörzsölni a kezeimet, egyesével végigsimítani a hajszálaimat. Egyszerűen nem tudtam, mit mondhatnék. Kész, padló. 
Amikor átszálltunk a metróra, és egymással szemben álltunk, még akkor is zavarban voltam. Mi a fene ütött belém? 
- Mi a baj? - mosolygott rám. Lehet, hogy észrevette az idegességemet. 
- Semmi. Tök jól vagyok, tulajdonképpen. Pontosabban most így elvagyok. 
- Attis! - hallottam két lány felkiáltását, akik furakodtak hozzánk a metró közepébe. 
- Sziasztok lányok! - kacsintott rájuk Attila, amikor végre mellé értek. 
- Imádjuk a videóidat. - kezdte az egyik. - Kérhetek egy aláírást? - szedett elő egy papírfecnit, és tollat a táskájából. 
- Persze. 
A srác aláfirkantotta a nevét, a lányok pedig a legboldogabbnak tűntek a világon. 
- Annyira jó, hogy találkoztunk veled. - mondta  a másik. - Rá vagyunk függve a videóidra. 
- Lányok, egy élmény volt, de most megyek. Sziasztok!
- Szia!
Odamentünk a HÉV megállóhoz. A korlátnak támaszkodtam, ő pedig odaállt elém. 
- Norcsa, olyan fura vagy. Azt hittem, tök jóban vagyunk, erre hozzám se szólsz. 
- Attila, én csak nem tudom, mit mondhatnék. Tudom, hogy nagyon ciki. - néztem a földet, amin pár zacskó kelt útra a szél hatására. 
A srác megfogta a fejemet, és felemelte. 
- Nem kell félned. Hazakísérlek, ha gondolod. 
- Nem kell. Gondolom már otthon szeretnél lenni, meg minden. 
- Gyere ide! - ölelt meg. 
Olyan váratlan volt, hogy még levegőt is elfelejtettem venni. Annyira jó érzés volt ilyen közel érezni magamhoz. Nagyon aranyos volt. 
- Gyere! - húzott magával, egyszer csak váratlanul. Majdnem kifordult a bokám. 
Bementünk az egyik bevásárlóközpontba, és vett nekem egy forró csokit. Leültünk egy asztalhoz a nagy tömegben, ami őt nem zavarta, de engem igen. 
- A sapka zavar, mint Budait? - nevetett. 
- Hagyjad, nyugodtan! - mosolyogtam. 
- Van egy húgom, örülne neked. Sokat szeret beszélni, és jó hallgatóság lennél. 
- Nem kell bántani. 
- Bocsi. - fogta meg a kezemet, amitől a gyomromban megjelentek azok a bizonyos pillangók. 
- Attila, ez most nem egy randevú?  - néztem a szemeibe. 
- Nem tudom. Ez olyan véletlenszerű beszélgetés. Nem szeretem ezeket a hivatalos szavakat. Nem vagyok ez a hozzunk virágot, vigyük el ide-oda, basszuk el rá a zsebpénzünket srác. 
- Nem is kell. - nevettem, a ma reggeli beszélgetésemre gondolva a húgommal. 
- Most tényleg? 
- Én sem szeretem ezt, nyugi. A húgom pasija ilyen. Ma reggel cikiztem ki Szent Gellértet. 
- De hogyhogy? Titkon minden lány erre vágyik, nem? 
- De minek cseszd el rám a pénzt, mikor el tudom én magamra is. Amúgy most hívtál meg. 
- Igaz. 
Megcsörrent a telefonom. Anya hív. 
- Szia anya! - vettem fel gyorsan. 
- Hol a francban vagy? Miért nem vagy itthon? 
- Már megyek haza, csak az iskolában felejtettem pár könyvet, de nyugi mindjárt megyek. 
- Azt nagyon ajánlom. 
- Az aggódó, és dühös anya? - nevetett Attila átkarolva a vállamat. 
- Igen. Mennem kell, ne haragudj! 
- Jól van. Akkor holnap matekon, és angolon. - kacsintott rám. 
Szájon puszilt, és elfutott. Nem akartam elhinni. Ez is egy álom, mint az, hogy feleségül kért? 
Amikor hazaértem, a húgom már a nappaliban csókolózott Gellérttel. 
- Hello! Bocs, hogy megzavarom. - mentem be a szobába. 
- Szia, Norcsa! - ugrott fel a srác. 
- Miattam nem kell megszakítanod az unalmas nyálcserédet a húgommal. 
- Hajnal Nóra! - futott le anyu a lépcsőn. 
- Szia, anya! - integettem mosolyogva. 
- Végre hazataláltál. Ne kritizáld Gellértkét, ő olyan rendes fiú. 
- Gellértke? - nevettem fel. - Anya, jó hogy nem már ide fogadod a házba. Inkább felmegyek a szobámba. 
- Hamarosan vacsora. 
- Inkább kihagyom. Holnap írunk angolból, bocs. Jó szórakozást! 
- Nóra, azonnal...
A végét már nem hallottam anyu mondatának, mert felfutottam a lépcsőn, és becsaptam a szobám ajtaját. Persze mindezt mosolyogva. Bekapcsoltam a laptopomat, felmentem a Facebookra, és bejelentkezve maradtam. 
Nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok az angol tanárral, és a hülye dolgozataival takarózni anyám előtt. A cél szentesíti az eszközt. Hála Budai Márton! 
Igazából senki nem írt üzenetet, de a mai napon ez sem tudott szomorúvá tenni. Csak az a szájra puszi járt a fejemben. 

2. rész

Sziasztooooooook !

Elhoztam a 2. részt. Várom a véleményeket, kommenteket, üzeneteket a történettel kapcsolatban. 

Ez a sorozat nyomokban káromkodásokat, és erotikus jeleneteket tartalmazhat. (Nem kell durva jelenetre gondolni azért :D )

Szeptember 2. kedd

Hiába állítottam be az ébresztőórát a telefonomon, nem voltam hajlandó felkelni. Nem szeretek korán kelni, és nem érdekel az iskola sem. 
- Hajnal Nóra, megint ezt fogod játszani? - kiáltott be anyám. - Nem volt neked elég tavaly? Mi kell még neked, hogy észhez térjél? 
- Jól van, kelek már. Nem kell veszekedni. 
- De veled kell. A húgod már elindult. 
- Persze, a tökéletes húgom. - mondtam gúnyosan. 
Mivel kint nagyon meleg volt megint, ezért az egyik piros toppomat vettem fel, fekete rövid szoknyával. A hajamat kivasaltam, egy kis sminket tettem fel az arcomra, gyorsan összeraktam a táskámat, ami elég nehéz lett, és elindultam. 
Sohasem érdekelt anyám beszéde. Bár párszor elég csúnyán veszekedtünk, soha nem ért meg igazán. Bár jobb, mint apám, aki nem foglalkozik velem. Nem tud az életemről semmit. Maximum akkor, amikor Szekeres éppen őt hívja fel, hogy a lánya megint elkésett, és nem tanul rendszeresen órákra. 
Amikor a HÉV-en ránéztem a telefonomon az órára, már akkor tudatosult bennem, hogy ebből 10 perc késés lesz. Ráadásul a matek tanárnőnél, akivel amúgy sem vagyok jóban. Majdnem megbuktatott. Az volt a szerencsém, hogy legjobb barátnőm, Lili súgott. Ő mindenből felkészül. 
8:10 perckor léptem be a nagy terembe. Hirtelen minden tekintet rám szegeződött. 
- Hajnal Nóra. Sejtettem. - nézett rám Borszéki Anna. 
- Elnézést, tanárnő, én siettem. 
- Ezt ismerem. Egyéb mentség? 
- Az ember nem is hibázhat? Véletlen volt. 
- Nórikám, ez nem véletlen. Te direkt csinálod ezt. Idén a bukásra játszol? 
- Nem éppen ez a célom. De ha már így felvetette... 
- Ülj le a helyedre, ameddig nem mondok egy cifrát. 
Rámosolyogtam Attilára, és leültem az előtte lévő székre, Lili mellé. 
- Szia, Norcsa! Miért nem tudsz egyszer időben jönni? 
- Lili, nem szeretek korán kelni. 
- De itt szabályok vannak. 
- Jól van. 
Lehajtottam a fejemet a padra, amikor egy összegyűrt papír találta el a fejemet. Kihajtogattam. 
Köszi az üzenetet. Megjegyeztelek, Norcsa. 
Basszus, ez csak Attila lehet. Hátranéztem, ő pedig rám kacsintott. 
Előkaptam az egyik tollamat, és firkálni kezdtem. 
Akkor jó :) Az óra után egy laza kávé? 
Hátradobtam a papírt úgy, hogy a tanárnő ne lássa meg. 
- Tehát szeretném, ha komolyan vennétek a matematika órát, és természetesen a tanórákon való részvételt is. - nézett rám szigorúan. 
Amikor kicsengettek, mindenki felkapta a táskáját, és kifutott a teremből. Kivéve engem, és Attilát. 
- Most nem kávézok, majd később. - mosolygott. 
- Jól van. Majd értesíts! 
- A sok rajongó között nem tudom, hogy lesz-e időm. 
- Akkor cseszd meg! 
Kifutottam volna a teremből, de megragadta a kezemet, és magához rántott. Megfagyott az ereimben a vér, lélegezni sem tudtam. Mélyen a szemeimbe nézett barna szemeivel. Azt hittem, elolvadok. Már reménykedtem abban, hogy megcsókol. Persze a remény hal meg utoljára. Igazából meghalt, amikor Attila elengedett, és csak úgy kiviharzott. 
Ezt megkaptam. Gyorsan felsiettem a termünkbe. Levágtam magamat a székre Lili mellé, aki elég furán nézett rám. 
- Jól vagy? - kérdezte, amikor látta, hogy még mindig elég gyorsan veszem a levegőt. 
- Persze. Miért? 
- Semmi. 
Történelemből is megbeszéltük a szokásos dolgokat. Aztán szünetben Bence jött oda hozzám, és ült fel a padomra. 
- Szia, Norcsa! Mi a helyzet? 
- Hello! Tök jól vagyok. 
- Király. 
- Norcsa. - futott oda hozzám Tündi - Attila most vesz fel egy videót kint a folyosón Bombával. 
Nem kellett kétszer mondania. Kifutottam a folyosóra, és tömeget láttam a két srác körül. Lányok ámultak rájuk, mint valami sztárokra. Mintha ők lennének a Földön a legmenőbb fiúk. 
- És akkor ma jelentkezek még videóval. Addig is sziasztok! - kiáltotta Attis. 
Aztán becsengettek irodalom órára. Szekeres Levente dühösen csapta be az ajtót. Mindenki némán ült a helyén, még én is meghúztam magam. 
- Nóra, nincs késés. Én elhiszem, hogy menő akarsz lenni. De ne ezzel, kérlek szépen! Annyi mindennel ki lehet tűnni. 
- Például videózással?
- Attila népszerűsíti az iskolánkat is. Igaz, nem a legjobb diákunk. - mosolyodott el. - de ő ilyen. 
- Persze, ő az iskola Istene. Miért nem csinálunk neki egyből szobrot? - szólt közbe Bence felbátorodva. - Ki a franc ő? 
- Bence, fejezd be! Ülj le a helyedre!
- Egy diszkriminált iskolában élek. Neki persze mindent lehet. Rá kell gyújtanom. 
Már elő is húzta a zsebéből a cigarettát, és az öngyújtót. Bence tényleg nem normális. 
 - Ligeti Bence, itt bent nem lehet cigarettázni! Azonnal tedd le!
- De ez most kell. Ne haragudjon, tanár úr!
Kinyitotta a mellettünk lévő ablakot, és kihajolt. 
- Ez már csak rosszabb lesz. - ült le Szekeres a székére. - talán nézzük meg a könyvben, hogy miről is fogunk tanulni. 
Némán nyitottuk ki a könyvet. Egy szót sem szóltunk, amit a tanár jó néven vett. 
A szünetben kimentem a kávéautomatához, ahol megint nagy sor állt. Mindenkinek szüksége van a koffeinre. Éppen elkalandoztak a gondolataim, amikor egy kezet éreztem a vállamon. Gyorsan hátrafordultam. Attila mosolygott rám. 
- Megijedtél? - nevetett. 
- Persze. 
- Várj, hozok neked én! 
Kitaszított a sorból, és előre ment. A többiek nem állták el az útját. 
- Tessék! - adta a kezembe a gőzölgő italt. 
- Köszönöm. - mosolyogtam rá. 
- Arra gondoltam, hogy vennem kellene pár új ruhát. Esetleg eljöhetnél velem. 
- Tényleg? - csillantak fel a szemeim. Ez a mondata kb. felért egy lánykéréssel. 
- Csak, ha van kedved. 
- Jó. 
Megittam a kávémat, és vidáman ültem le a székemre. 
- Képzeld, Lili, Attila elhívott. 
- És hova? 
- Csak plázázni. De igazából mindegy. 
- Ja, nem csak téged. Pár lány megy még az osztályából. 
- Mi van? 
- Kérdezd meg Tündit! 
Egész földrajz órán Tündivel leveleztem. 
Tündi, mit tudsz? Attila sok lányt elhívott a plázába? 
Igen. Mennek páran. Az osztályuk teljesen fel van dobva. 
Neeeeeeeeeeeeeee. :(
De megy Bomba is :) Azt hiszem videózni fognak. 
Ezzel nem segítettél sokat a nyomoromon. Rosszul érzem magamat. 
Ne vedd a szívedre! Ez csak egy fiú. 
Angol óra következett, ahol megint Attila osztályával voltunk összevonva. Odamentem a padomhoz, ahol ő támaszkodott. Kicsit meglöktem, és leültem a helyemre. 
- Neked meg mi a bajod? - nézett rám. 
- Teljesen hülyét csinálsz belőlem? 
- Ezt nem értem. 
- Persze, hogy nem, mert egy seggfej vagy. Egy idióta, öntelt majom. 
- Megmagyarázhatnád, hogy mi van. 
- Majd anyád elmondja. 
Elkomorult a tekintete. Ez szíven ütötte. 
- Tudod mit? Hagyjuk!
Leült a helyére, és lehajtotta a fejét a padra. Tudom, hogy csúnya dolog más anyjával jönni, de más fájó nem jutott eszembe. Bocsánat, elkapott a düh, és az indulat. 
Óra után elkaptam a kezét, ugyanúgy, ahogy ma már ő az enyémet egyszer. 
- Ne haragudj! Nem akartalak bántani. Csak azt hittem, hogy csak velem mész. 
- Nem anyám miatt fáj, hanem magam miatt. Amúgy videózni megyünk oda, nem randevúzgatni. Nem akarok senkivel sem randizgatni amúgy sem. Én nem az a fajta vagyok. 
- De miért?
- Most mennem kell. Szia!
Elfutott. Magamra hagyott kérdésekkel. 
Felfutottam az informatika terembe. Végre elérkezett az utolsó óra. 
Bence mellé keveredtem, de egyenlőre nem tudom hogyan. A másik oldalamon pedig Zita. Az ördög, és az angyal között. Lili biztosan haragszik rám, majd kibékítem. 
Bence rátette a kezét a combomra. Hirtelen nem tudtam, melyik testrészét rúgjam meg. A bokája mellett döntöttem. 
- Most mi van? 
- Ne rakd rám a kezed! Mit képzelsz? 
- Azt hittem, jól esik. 
- Figyelj, nem érdekelsz. 
Megnyitottam a Facebook profilomat, de nem várt semmi érdekes. Aztán gondolom kipróbálom az ask.fm-et, ha már egyszer Attila ezzel oltott be. A főoldalon Attila válaszait láttam. Elég sok mindenre reagált a nézőinek. 
Egy kérdés-válasz, azonban megragadta a figyelmemet. 
Kivel élsz? 
Apukámmal, és a testvéremmel. 
Akkor ezért sértődött meg a megjegyzésemen. Elváltak a szülei, és az anyukája nem él velük. Szegény. 
Az iskolakaputól pár méterre megláttam Attist, ahogyan a falnak támaszkodik, és a telefonját nyomkodja. Fekete koptatott nadrágja tökéletesen illett fehér pólójához. Fura, hogy csak most figyeltem fel az öltözékére, így messziről. Haját kicsit megborzolta a lágy szellő. 
- Ne haragudj! - futottam oda hozzá. 
- Norcsa, képzeld, ma nem lesz videóm, mert a lelkemig hatoltál. - hajtotta le a fejét. - Régen nem emlegették így fel anyámat. 
- Attila, sajnálom. Én nem tudtam...
- Mit? Azt, hogy anyám elhagyott minket? Azt, hogy nem is érdeklem? Azt, hogy apám nevel 10 éves korom óta? Nem kell a sajnálatod. Nem kell senkié. Van elég rajongóm, akik életben tartanak, és a foci. Ez a kettő éltet. 
- De én nem akartam így...
- Aranyos voltál ma. - emelte rám a tekintetét. A szemében ott volt minden szomorúsága. - De ezzel eléggé elrontottad. Nőkben nem lehet bízni. 
- Nem tudtam, hogy ez neked ennyire fáj. Akkor nem mondtam volna semmit. 
- Most legalább érted, miért nem kell lány az életembe. Inkább elmegyek Bombával focizni, csak nem értem, hol van ennyi ideig. 
Hirtelen gondolkodás nélkül megöleltem Attilát. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Akkor, ott, nagyon megsajnáltam. Tényleg van szíve, csak ezzel a menőséggel, nagyképűséggel próbálja elnyomni. Megláttam benne az érző lelket. 
Kicsit hagyta magát, aztán ellökött. 
- Mehetünk? - kiáltotta Bomba kifutva a kapun. 
- Persze. - vette fel a táskáját Attila. 
- Nem jössz velünk? - kacsintott rám Bomba. 
- Köszönöm, nem. Nem vagyok szívesen látott személy. 
Elindultam a villamosmegálló felé. Legalább megöleltem. Talán egy kicsit javítottam a helyzeten. 
Hazaérve felfutottam a szobámba, becsaptam az ajtómat, és rosszul éreztem magamat. Szívtelen voltam, tudtomon kívül is. 
Felléptem a Facebookra, ahol Lili már 10 üzenetet hagyott. Kikaptam a táskából a telefonomat, és felhívtam. 
- Lil, én egy szívtelen dög vagyok. 
- Norcsa, mi a baj? 
- Attila lelkébe gázoltam. 
- Túléli. 
- Annyira sajnálom. 
- Pihend ki magad! Rendes, aranyos lány vagy. Hidd el, ő sem haragszik rád. 
- Dehogynem. Te nem láttad a szomorúságot a szemeiben, a fájdalmat. 
- Szerintem pihend ki magad, és holnapra jobb lesz. 
- Köszi, szia!
Letettem a telefont, és csak ültem az ágyamon. 
Apa és anya együtt jöttek haza kivételesen. Hallottam, ahogyan beléptek a házba. Fanni, a húgom már le is futott hozzájuk. Ő mindig a jó kislány volt, én pedig a rossz. Ez volt a beosztás. 
- Norcsa, lejönnél vacsorázni? - jött fel anya. 
- Persze. 
Nagy nehezen felkeltem az ágyból, és lementem a lépcsőn. A nagy étkezőasztalon már el volt készítve a müzlim. Ez meg hogyan? 
- Ki csinálta meg? - kémleltem végig a családot. 
- Én voltam. - mosolygott anyu. - Gondoltam, ha kedves leszek hozzád, akkor talán elgondolkozol a dolgokon. 
- Szeretlek, anya! Annyira jó, hogy vagy nekünk.
Odaugrottam anyukámhoz, és szorosan megöleltem. Köszönöm, Attila, hogy szomorúság árán, de ráébredtem erre. 
- Mi történt veled? Hol a lázadó tinilányom? - mosolygott anya. 
- Egy szomorú történet miatt rájöttem, hogy sokat számítasz nekem. 
- Miféle történet? 
- Egy srácnak elváltak a szülei, és az anyukája elment. Nem is néz vissza rá. 
- Biztos nehéz lehet. 
Vacsora után letusoltam, felvettem a pizsamámat, lemostam a sminkemet, ölembe vettem a laptopomat, és befeküdtem az ágyamba. Éljen az esti rutin!
Attila kitett pár képet a fociról. Remélem, jobb kedve lett. Hirtelen felvillant egy chat ablak. 
Nagy Attila (Attis) üzenete: Szia! Tudom, úgy viselkedtem, mint egy kisfiú, aki sír az anyukája miatt. Gondolom nem volt elég férfias :) 
Hajnal Nóra Norcsa üzenete: Szia! Sajnálom, tényleg. És egyáltalán nem gondollak kisfiúnak. Az anyukája mindenkinek fontos. 
Nagy Attila (Attis) üzenete: Akkor szent a béke :) Csináltam is este egy videót, majd nézz bele:) Jóéjt :)
Hajnal Nóra Norcsa üzenete: Alap :) Jóéjt, szia :)
Megnyitottam a videót, amiben Attila beszélt éppen a kamerának. Amit megjegyeztem belőle az ennyi: 
Ma egy különös élményben volt részem. Az iskolában az egyik lány felemlegette anyukámat. Elég rosszul esett, de megtanultam már vele együtt élni. Van olyan, amikor azt hiszed, hogy ha nem akarsz tudomást venni valamiről, az nem is létezik. Dehogynem. Anyám hozzá tartozik az életemhez valamilyen szinten. Ezt el kell fogadnom, és sajnos ezzel kell együtt élnem, még ha fáj is. A túlélés fontos. 
A következő videó ígérem pozitívabb lesz, és mosolygós :)